Csuda Gábor megérkezik

Írta: Kertész Erzsi 

A Göröngyös Úti Általános Iskola 2/b osztályának összes tanulója, kivétel nélkül felfokozott izgalommal várta azt a pillanatot, amikor végre közelebbről is szemügyre vehetik új osztálytársukat. Év közben új osztályba kerülni cseppet sem egyszerű vállalkozás, és már két hete azon ment a találgatás, hogy ez a valaki, akit ráadásul Csuda Gábornak hívnak, vajon hogyan fogja teljesíteni ezt a kihívást. Rita néni, az osztályfőnök nyomatékosan felhívta diákjai figyelmét arra, hogy tőlük telhetően könnyítsék meg Gábor számára ezt a nehéz időszakot.

− Bár... − tette hozzá elgondolkodva, szinte csak magában merengve −, lehet, hogy inkább nektek lesz majd szükségetek némi segítségre.

Na, ezt kár volt mondania! Véget nem érő találgatás indult meg arról, hogy Csuda Gábor miféle nehéz eset lehet, akihez az összes osztálytársának fel kell majd kötnie a gatyáját.

Lilla végül megkérdezte:

− Rita néni, tessék mondani! Azért jön ide, a Göröngyös Úti Suliba, mert máshonnan kirúgták?

Rita néni egy pillanatra tanácstalan arcot vágott, de huszonhét nagyon figyelmes szempár szegeződött rá, és nézte most feszülten. Ilyen csend talán még soha nem volt az osztályban.

− Lilla... - Rita néni arcán a tanácstalan kifejezést felváltotta a jól ismert barátságos mosoly.

− A gyerekek nemcsak azért szoktak iskolát váltani, mert valahonnan kirúgták Őket. Ezer más oka is lehet...

− Például mi?

− Például költözés... Vagy egyszerűen csak annyi, hogy egy gyerek olyan tárgyakban a legjobb, amit néhány iskolában magasabb szinten oktatnak... és még lehet számos másféle oka is.

− És ez a fiú... Csuda Gábor, vagy ki... Ő miért jön hozzánk? − Flóra volt az, aki nem tágított.

− Ő... Nos, Ő... Hmm... A szülei úgy gondolják, hogy itt bizonyára jól fogja érezni magát.

− Miért, az előző helyen rosszul érezte magát? - kérdezte Iván.

De Rita néni lezárta a témát, és rövidesen tovább kalauzolta osztályát a matematika kacskaringós ösvényein.

És most itt állt a tanári asztal mellett maga Csuda Gábor teljes életnagyságban, és egyszerűen muszáj volt rajta nevetni!

Ezt többen meg is tették. A lányok sugdolóztak és vihogtak, a fiúk félhangos megjegyzéseket tettek. Rita néni a kezét tördelte, és próbálta csendre inteni őket.

Csuda Gábor mosolygott.

Ez még önmagában nem lett volna baj. Na, de az mégiscsak sok volt, hogy a farmere és zöld pulóvere fölött Csuda Gábor majdnem földig érő piros palástot viselt. A nyakánál díszes csat fogta össze a ruhadarabot. Az iskolatáskát erre a palástra vette fel.

− Nézzétek, megjött Superman! − Robi volt a leghangosabb fiú az osztályban, és általában nem rejtette véka alá a véleményét. − Jó a szerelésed...!

Csuda Gábor kitartóan mosolygott tovább. Rita néni kis tétovázás után magához ragadta a szót.

− Gábor, a 2/b osztály nevében sok szeretettel köszöntelek. Reméljük, hogy jól fogod érezni magad nálunk... Esetleg..., de csak ha szeretnél..., mondhatnál magadról néhány szót a többieknek. Hogy kicsit jobban megismerjünk.

Csuda Gábor megigazította a szemüvegét, és végighordozta pillantását az osztályon.

− Én is remélem, hogy jól fogom itt érezni magam − mondta nagy komolyan Rita néninek. − Sőt, szinte biztos, hogy így lesz. Ezer százalékra persze nem tudom megígérni, de az esélyek jók…

Ennyit mondott Csuda padsor harmadik padjába, mellé. Az egész osztály kicipzározta a táskáját, és aranyosan csillogó igazgatta, aztán gyakorlott

Így érkezett meg Csuda Gábor, aztán leült a középső padsor harmadik padjába, az egyetlen üres helyre, Saci mellé. Az egész osztály tátott szájjal figyelte, ahogy kicipzározta a táskáját , és egy enyhén gyűrött, de azért aranyosan csillogó papírkoronát vett elő belőle. Kicsit igazgatta, aztán gyakorlott mozdulattal a fejére tette.

Majd elővette a füzetét, tolltartóját, és roppant figyelmes arccal nézett Rita nénire.

Így érkezett meg Csuda Gábor a 2/b-be.