Írta: Máriássi Csenge

Fejemben él száz és száz mese,
Néha leírom, néha talán nem,
De ott élnek bennem nehezebb napokon is,
Mikor megannyi teher nyomja a vállam.

Lelkemben él száz és száz ember,
Akik kitaláltak, de néha talán nem,
Akik akkor is támogatnak, ha azt érzem,
Hogy senki más nem teszi.

Bennem él száz és száz hely,
Biztonságot nyújtó és jól elrejtő,
Amelyeket pusztán a képzelet szült,
De ott vannak, ha el akarok menekülni.

Mert száz és száz életet él,
S soha sincs egyedül az,
Ki olvas és ír,
Mert hű barát a szó és a betű.

Kép forrása: Pinterest

Kötelező elemek: semmi, keleti mitológiai lény, dolgok, amiket az emberek mondanak, mérgezés, mérgező

Mikor Evoa sápadtan és ziláltan  beesett  az ajtón, a nővére, Visha odaugrott és megtámasztotta testvérét. A kérdések ellenére Evoa pusztán annyit tudott kinyögni, hogy„Vatacumi”, majd elájult. Visha óvatosan letette az ágyra és kirohant.

Mikor odaért a Larson család házához, kopogás nélkül betört az ajtón, mire a testvérpár csak unottan felnézett. A lány a levegővel és a gondolataival hadakozva próbálta elmondani, mi történt, majd a testvérek csettintettek, és hirtelenjében visszakerültek a Cuioza házba. Visha odavezette őket az ágyhoz és hátrébb állt, figyelte őket, ahogy kezüket lassan mozgatták Evoa fölött. ...

 

 

Nem ismerjük egymást,

De már látjuk a másikat.

Eljött az idő, mikor rád mosolygok,

Az idő, amikor csak kacsintasz, ha összenézünk.

 

Évek óta látjuk egymást,

Mégsem tudom, ki vagy,

Nem tudom, hogy a szemed zölden

Vagy éppen kéken csillog a holdfényben.

 

Nem ismerem a hangodat,

Mikor szomorú,

Nem ismerem benne az igazán vidámat,

Pusztán azt ismerem, amit mindenki más.

 

Nem ismerem belőled

Csupán azt, amit mindenki más,

Azt ismerem csak, amit akarsz,

Hisz ott a szemedben a pimasz csillogás.

 

Szemedben a pimasz csillogás,

Melyből süt a játszma,

S a szemtelen vigyorgás

Csupán álca vagy a „Te” varázsa? 

(M. Cs.)

 

Gustav Klimt illusztrációjával

 

(Twilight 3.0)

Nem sokat gondolkodtam azon, hogyan fogok meghalni, de ha meg kell halnom, akkor olyasvalaki miatt haljak meg, akit szeretek. Soha nem képzeltem volna, még álmaimban sem, hogy az életem ilyen örömteli és izgalmas lesz. Az egész Phoenixben kezdődött, ugyanis az édesanyámmal ott laktunk. A szüleim rég elváltak, és mivel még kicsi voltam, ezért neki ítéltek. Anyám tavaly szeptemberben újraházasodott, egy Phil nevű profi baseball játékoshoz ment hozzá. Phil nagyon kedves, de sajnos sokat kell utaznia, és bár anyám mindig velem marad ilyenkor, de tudom, hogy boldogtalan, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis időre az  apámhoz költözöm. Washington állam északnyugati csücskében, az Olympic-félszigeten van egy kisváros, Forks, ott ...