Írta: Máriássi Csenge

Fejemben él száz és száz mese,
Néha leírom, néha talán nem,
De ott élnek bennem nehezebb napokon is,
Mikor megannyi teher nyomja a vállam.

Lelkemben él száz és száz ember,
Akik kitaláltak, de néha talán nem,
Akik akkor is támogatnak, ha azt érzem,
Hogy senki más nem teszi.

Bennem él száz és száz hely,
Biztonságot nyújtó és jól elrejtő,
Amelyeket pusztán a képzelet szült,
De ott vannak, ha el akarok menekülni.

Mert száz és száz életet él,
S soha sincs egyedül az,
Ki olvas és ír,
Mert hű barát a szó és a betű.

Kép forrása: Pinterest