Kötelező elemek: semmi, keleti mitológiai lény, dolgok, amiket az emberek mondanak, mérgezés, mérgező

Mikor Evoa sápadtan és ziláltan  beesett  az ajtón, a nővére, Visha odaugrott és megtámasztotta testvérét. A kérdések ellenére Evoa pusztán annyit tudott kinyögni, hogy„Vatacumi”, majd elájult. Visha óvatosan letette az ágyra és kirohant.

Mikor odaért a Larson család házához, kopogás nélkül betört az ajtón, mire a testvérpár csak unottan felnézett. A lány a levegővel és a gondolataival hadakozva próbálta elmondani, mi történt, majd a testvérek csettintettek, és hirtelenjében visszakerültek a Cuioza házba. Visha odavezette őket az ágyhoz és hátrébb állt, figyelte őket, ahogy kezüket lassan mozgatták Evoa fölött. Meridia volt az idősebb, sötét bőre, fekete, erősen hullámos haja és sárga szemei tökéletesen kiegészítették egymást; haját most erős kontyba fogta, ráncolta a homlokát, és szemét egészen vékonyra húzta össze. Emericnek inkább kreol bőre volt, tökéletesre nyírt és fésült haja, kék szemmel kiegészítve, ami csak úgy ragyogott. Habár fiatalabb volt, tehetségesebb is. Az emberek szerint ez azért van így, mert az ősi Larson családban csak a férfiaknak volt képessége a mágiához, és ez amolyan családi örökség.

A testvérpár összenézett, majd megfordultak és megrázták a fejüket, amibőI Visha pontosan tudta, hogy nem tudnak segíteni Evoán.

A lány leült a testvére mellé, és megsimította annak fehér haját. Vér szerint nem voltak testvérek, Visha szülei fogadták örökbe Evoát, mikor még csecsemők voltak, de ők mindig is egyek voltak, vért nem nézve. Visha könnyei halkan folytak az arcán percekig, majd megtörölte a szemét, az asztalhoz ült és gondolkodni kezdett. Jobban átgondolta a mai nap történéseit, és amikor a testvére szavaira gondolt, újra sírva fakadt.

A szülőfalujukban, Nahikban a mitológiának nagy ereje van, a főistenük, Vatacumi, a vizek istene. Mivel Vatacumi a teremtés és a halál isteneinek a gyermeke, igy azok, akik általa halnak meg, a Semmibe kerülnek, ahol csak sötétség   és magány van. A sebzett csak egy nagyon különleges móddal gyógyítható: egy mérgező virág szárított szirmait kell összemorzsolni, majd beleszórni a sebbe és várni. A történelem során eddig meg csak egyszer próbálták ezt, és a kislány akkor nem élte túl.

Visha lassan felállt és elindult az ajtó felé, majd visszanézett a testvérére. Amikor kilépett a sötét utcára, a város fő boszorkányának a háza felé vette az irányt, ugyanis az egész országban csak neki lehet ilyen virága.

A lány félve fogta meg a hatalmas kopogtatót, az ajtón és lassú, de határozott mozdulatokkal bekopogott vele. Az ajtó lassan és drámaian kinyílt, a lány pedig belépett és elindult a nagyterem felé.

A férfi ott ült a terem végében, és a nyakában lévő kígyója fejét simogatta, fekete haja a sötét szemébe lógott, majd amikor meglátta a lányt, kissé gúnyosan elmosolyodott.

– Mit akarsz, tanító? – kérdezte a férfi, és amikor a lány megszólalt volna, berekedt,  így csak másodjára  sikerült  megszólalnia:

– Szükségem van a Szívvirágra – a kérésre a férfi csak felhúzta az egyik szemöldökét –, Evoát megtámadta Vatacumi, és inkább a kísérletezés, mint a semmi.

– Szóval a kis Evoa van bajban. Rendben, de csak ha én csinálom a varázst – a lány éppen meg akart szólalni, amikor hirtelen a saját házában találta magát.

Marlon a fekvő lány felett állt, kezében a virággal, majd helyet foglalt a kisszéken, és elkezdte morzsolni a virágot. Óvatosan felhúzta a lány pólóját, hogy szabaddá tegye a sebet, ujját végighúzta a seb szélén, majd finoman rászórta a virágot, ezután pedig várakozóan hátradőlt a székben, és bámulta a lányt.

Hosszú órák teltek el, amikor Evoa hirtelen beszívta a levegőt és felült.

Visha a szájához kapta a kezét, Marlon pedig felugrott és közelebb lépett, Visha pedig mintha megkönnyebbülést látott volna a férfi arcán. A lány lassan ráemelte a tekintetét, amire a férfi egy kósza hajszálat a lány füle mögé rakott és halkan suttogott.

– Hát jó reggelt! – majd halkan és élesen beszívta a levegőt, mint aki csak most jutott oxigénhez az ittléte alatt.

 (M. Cs.)

Illusztráció forrása: ITT.