Szeretettel gratulálunk, Csenge!

Kőleves hamuban sült pogácsával

Írta: Máriássi Csenge

Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli ország piciny falucskájában élt egy csodaszép leány: Gerda. A lány egy kis házikóban lakott a falu szélén az édesanyjával, akivel a kapcsolata mesébe illő volt.
A lányt a falubéliek csinosnak és szépnek találták, barna haja egészen a derekáig omlott, zöld szeme pedig csak úgy ragyogott.
– Jaj, hát királylánynak kellett volna születnie! – mondta mindig a kicsi sarki bolt tulajdonosa.
A falu másik végén már a város pereme húzódott; a két területet ugyan csak egy keskeny földút választotta el, mégis mintha két külön világ lett volna. A városban lakott Hunor, a királyi sarj is. Ugyan királyi vér csörgedezett az ereiben, a királyság már régen megszűnt az országban. A nagyapja a híres Konrád király volt, akinek vezetése alatt az ország virágzott. Hunor viszont egy cseppet sem volt az a jó gyerek, akinek lennie kellett volna. Nagy társaságokban bandázott minden nap, buliból buliba járt, mindenki ismerte a nevét. Gerda és Hunor egy iskolába jártak, mindeddig teljesen figyelmen kívül hagyták egymást, de ebben az évben valami megváltozott, Gerda nevetett a fiú hülye poénjain, Hunor pedig úgy kacsintgatott a lányra, mintha muszáj lenne, és emellett persze észrevették egymás szépségét is. Hunor néhány napon át próbálta rávenni a lányt egy ebédre, de sikertelenül. Egy nap a lány kissé ingerültebb volt és azt kérdezte a fiútól:

– Miért, Hunor? Évekig észre sem vetted, hogy létezem, most meg ennyire erőlteted. Mi történt?

– Azért, Gerda, mert bármit megtennék, hogy ha csak egy ebédre is, de magam mellett tudhatnálak. Mert azt érzem, hogy érted elmennék bárhova, érted átúsznám az Óperenciás tengert, megmásznám az Üveghegyet vagy körbefutnám a Kerek erdőt ahányszor csak akarod – mondta a fiú halkan. De nem azért volt halk, mert szégyellte, amit mond, hanem azért, mert nem volt oka hangosnak lenni. Most figyeltek rá, figyeltek arra, amit mond, akkor is, ha nem volt hangos. A lány felállt, felhúzta a fiút a székről és átölelte.

– És csak nem kőleves lesz az ebéd? – kérdezte a lány mosolyogva, hogy oldja a hangulatot.

– Hamuban sült pogácsával – válaszolta mosolyogva Hunor. Majd egy szemtelen mosoly és egy kacsintás keretében kezén fogta a lányt és odahúzta a barátaihoz.

– Így kezdődött minden – fejezte be a mondatát a nő. Az ölében ülő kisfiú csillogó szemmel a nőre nézett.
– Tényleg így ismerkedtetek meg anyával? – pillantott a kisfiú a mellette ülő férfira, aki mosolyogva csak bólintott.
– Nagyi – nyújtotta a szót kisfiú, egy idős hölgy felé futva –, elmeséled, hogy te hogyan találkoztál a papával?

Gerda anyukája felkapta a kisfiút, megpörgette és hatalmas mosollyal mesélni kezdett.