Írta: Szabó T. Anna

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.

*** 

Elhagy. Elárul és elhagy.
Elkap és ellök és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és rángat és elhagy.

Jön, csupa láz, és a teste remeg,
Árama ráz – de ha elhagy...!
Cirógat, csókol, a szám bizsereg,
izzik a bőre is – elhagy.

Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek, és fázom, és elhagy.
Méhe mohóság, mélye veszély –
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.

Átkarol, ámít, nyújtja magát,
megkapom, engedi – elhagy.
Tükre szememben, látja, ha lát –
rácsukom: megvagy! És elhagy.

Férfit akart vagy kisgyereket?
Két tenyerébe fogta az arcom.
Zsarnoka voltam? Mért szeretett?
Mást ne, csak engem akarjon!
Mit akar tőlem? Őt akarom!
Szűnj, tűnj, mire vársz, menj csak!
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy!
Állok az ágyunk puszta helyén –
mért fogadott be, ha elhagy?
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Választasz, vállalsz, váltasz vagy válsz,
veled vagy nélküled ébred,
várod vagy váratod, vallasz vagy félsz,
ő sose lesz az egészed.

Vedd feleségül – félni fogod,
ne vedd el – nélküle nem vagy...
Szeretőd: nem anyád, nem gyereked –
idegen, idegen, elhagy.