Írta: Kürti László

aztán én is megnősültem, mint a többiek.

a kisházat jól adtuk el, de az újat még

ma is nyögjük (csak bankkal ne fogódzkodjon

az ember). síelni készültünk, de elébünk

 vágott a rák, így elcsúszott a gyerek

vagy hét évvel, végül mégis, itt van!

épp az anyjával ripakodik. úgy volt,

hogy a műtét utáni öt év eldönti majd

az életet. most meg, hogy piros vagy

a kék ruhát, a gyerek, ezen megy a cirkusz.

öcsém is megnősült, ott két szép arcú fiú.

nyugi, jelen vagyok minden családi ünnepen!

hantás fiadból nagyobb piás lett, mint álmodó:

tátott szájjal hallgatom kommersz,

kevert életét, ha összefutok vele az utcán.

az urad nagyon megöregedett. előbb

kitagadott, majd visszafogadna, ha hagynám.

pedig már nem vagyok olyan konok,

mint mikor nem aludtam el nálad, míg

meg nem varrtad a kilukadt pizsamanadrágomat.

(bár máig nem tűrök viszonyt, amiből

kint van a seggem.) pedig olyan

engedékeny szeretnék lenni, amilyen

te vagy: ha nem megyek ki hozzád

a temetőbe, akkor sem hallgatsz meg

kevésbé, mint most, hogy megüzentem

a híreket.