Írta: Kemény István 

A múlt elmúlt, ami megtörtént, vissza nem fordítható. Mégis, vannak az életünkben olyan pillanatok, olyan döntések, amiket később nagyon szeretnénk megváltoztatni, és jóvátehetetlennek érezzük a következményeket. És sajnos van olyan találkozás, amiről akkor még nem tudjuk, hogy az utolsó.

Világgá menni láttam, de

azt hittem, csak sétál,

sétál a nagykabátban,

a szerelem idején együtt

vásárolt nagykabátban,

sétál csak úgy, vagy sétál

de világgá akar menni,

azt hittem, hogy csak sétál

és nem fog világgá menni,

világgá menni láttam,

nem gondoltam, hogy ennyi. 

A hatalmas, néma H-nál

futottunk akkor össze

(kórházba rohantam éppen,

a műtét előtt apámhoz),

a hatalmas, néma H-nál,

a járdaszélen álltunk.

Mondta, hogy világgá megy,

mondtam, hogy sietek sajnos,

mondta, hogy akkor menjek,

motyogtam: akkor én is…

mosolygott: szia, és elment. 

Az utca lejtett előtte

és emelkedett előttem,

emelkedett és lejtett,

végig működött közben.

https://www.tankonyvkatalogus.hu/site/kiadvany/NT-11720