Kellett két nap, hogy feldolgozzam magamban a szakkörön történteket. Árpi kért szót, aki egy saját maga által választott témáról szeretett volna beszélni. Eddig kiváló dolgokat hallottam tőle, okom nem volt kételkedni abban, hogy most is képes lesz felkelteni a többiek érdeklődését. Prezentációval is készült. Nosza!

Az első dián egy különös szó állt: PRANKRÁCIÓ. Érdekes, gondoltam, ilyen műfajról még soha nem hallottam. S ami akkor következett… Valóságos one man show volt, tele angol szavakkal. Árpi le-fel járkált az okostábla előtt, s dőltek belőle a dabljudabljudabljuk és a dabljudabljuefek, meg általam soha nem hallott nevek. Amikor bemutatta az első véres képet, akkor döbbentem rá, hogy valójában a cím nem PRANKRÁCIÓ, hanem elírás volt, a gyerek a PANKRÁCIÓ-ról beszél. Félbe is szakítottam, hogy mennyiben vág ez nekünk témába, van-e bármi köze a pankrációnak a kortárs irodalomhoz. Nyugalomra intett – ellestem a kézmozdulatot, alkalomadtán magam is használni fogom…

Ontotta magából a további adatokat. Elképesztően sokat tudott erről dologról is. De a szálak sehogyan sem akartak összeérni. Végül két érve volt arra, miért mondható kortárs irodalomnak a pankráció: szerinte van története, pl. a hidegháború alatt a gonosz mindig a szovjetnek beöltöztetett figura volt, akit el kellett agyabugyálni, illetve a közönség felugrálva ünnepli a győzteseket.

Hagyok időt… Nekem is kellett.

Mert ha arra gondolunk, hogy az irodalom célja a történetmesélés, üzenetek eljuttatása az olvasókhoz, hallgatósághoz, akkor ettől nincsenek messze a nézők sem. Mindenképpen hiányzik a történet lejegyzése, bár a sérülések elkerülése érdekében bizonyára készül részletes forgatókönyv…

Az irodalomban egy nép vagy az emberiség szellemi közössége valósul meg, legalábbis a Tolnai Nagylexikon szerint. Nem tartom sokra a pankrációk amerikai közönségét, de valószínűleg egy platformra kerülnek a kamu pofozkodás láttán…

Mindez persze vicc, de azért valahol szívet-lelket melengető, hogy a gyerekek szerint irodalom az, aminek története van, s ami arra készteti az embereket, hogy ujjongva ugráljanak fel a helyükről.

Amúgy kiegyeztünk abban, hogy a pankráció kortárs mozgásművészet.   

A túlmozgásos jelenet forrása: http://pankratorveveld.ucoz.hu/index/finisherek/0-23