A szerelem első tíz másodperce
A szerelem egyesek szerint pusztán kémia, a fenil-etilamin, az oxitocin, a dopamin és adrenalin szintjének emelkedése a szervezetünkben. Mások szerint a szerelem az égben köttetik, és földi ésszel nem megmagyarázható, miért választja két ember egymást. Sajnos, úgy tűnik, nemcsak a szerelem meghatározása nehéz, hanem az is, hogy egyáltalán amit érzünk, az valóban szerelem-e… És ha az, akkor hogy tartható fenn ez az állapot. A következő versek ezt a témát járják körül.
Írta: Poós Zoltán
- Iszunk még egy kortyot, és kilépünk a házból.
- Kilépünk a lombos partra, hol madár van a lombban.
- Egy távoli pontra figyelünk, ami még nem foglalt.
- Mert most mindenki figyel valamit. Mi valamit a pontban.
- Ami ki se látszik, mint folyóból a hullám.
- Csak néha látszik, mint folyón a nagyobb hullám.
- És figyelünk a mosolyra, arra, hogy kitartson.
- Figyelünk arra, hogy egyszerre nevessünk.
- Ezt várjuk magunktól, ezt várjuk a fénytől, mit előcsaltunk a pontból.
- És most itt van.
Varró Dániel: Randi
Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük
röhincselések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?
Varró Dániel: De mit vesződöm én…
De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
https://www.tankonyvkatalogus.hu/site/kiadvany/NT-11720
Kiütéssel győzött Varró Dani meg a szipli-szeplős kislány. Elmélkedtek egy sort azon, mit jelent az egy ütemre járás. Igen, hazafelé egy idő után önkéntelenül azonos tempóban mentünk, egyszerre léptünk, jaj, akkor ez most azt jelenti…? Az aranyos kiskamaszos beszélgetés nem tartozik a széles publikumra. :)
