Írta: Finy Petra

A felnőttekkel az a baj, hogy sokat hidegeskednek.
Főleg nyáron, amikor rettenő hőség van,
És a galambok is legszívesebben
Egy tollfosztó keze-ügyébe kerülnének,
Mert már egészen elfáradtak a sok lépegetésben,
És szinte lehúzza őket a tollkabát,
Hiába gombolják ki,
Megsülnek,
Vagy amikor annyira meleg van,
Hogy a csokoládé már a papírjában elolvad,
Ezért gyorsan be kell dobni a mélyhűtőbe,
Ott meg viccesre dermed,
És utána nem lehet kicsomagolni,
Anya meg leáll veszekedni,
Na jó, néha leül veszekedni, ha nagyon fáradt,
Hogy köpjem ki az alufóliát,
Nekikezd hidegeskedni egy ilyen apróságon,
Arra nem is gondol,
Hogy milyen bonyolult hűtőből kivett csokit
Szakszerűen elemészteni,
Hogy jusson is, meg ne is maradjon,
Ő se csinálná jobban,
Csak azért mert 39-es lába,
És fenn bír maradni éjfélig,
Tele lenne biztos alufóliával a foga,
Bár az már így is tele van,
Hátul minden foga ezüst,
Nézegette a múltkor a tükörben őket,
Pont, mint ahogy én szoktam lesni,
Hogy most már kipotyog-e az, ami eddig lötyögött,
Vagy csak egyszerűen lenyeltem, és már rég kiesett,
De az is lehet, hogy véletlenül kitüsszentettem az orromon keresztül,
Szóval nem tudom, minek hozza az emberre a hidegbajt,
A nyár kellős közepén,
Amikor egy kis hűvösnek éppen örülni kellene,
És nem kiabálni miatta.

Hidegbaj versek

A felnőttekkel az a baj, hogy sokat hidegeskednek.

Mindig a jegy jár a fejükben – ez hihetetlen.

Másra nem képesek gondolni éjjel-nappal,

De a hajuk is úgy áll, mint a szalmakazal.

Mindig azt akarják, hogy tanuljak.

Ha mégsem, jön az, hogy másnál aludjak.

Ha pihennek, fáradtak maradnak. s hidegesek,

S ilyenkor jön az, hogy vizet chilivel kevergetnek.

Megértem őket kicsit,

Mert nehéz a munka, és fáradtak is,

De a hideggel nem képesek felhagyni.

De mindig szükséges az agyadat eldobni? (Név nélkül)

 ***

A felnőttekkel az a baj, hogy sokat hidegeskednek.

Például amikor meglátják, mennyi csoki fogyott el a spájzból.

Pedig ők ették meg a múlt héten.

Én ezt próbálom nekik elmondani, de ők nem hiszik el.

Eközben már a tesóm is bejön, s már ketten mondjuk nekik.

Már vagy tíz perce veszekedünk, de hiába.

Eközben a kutya az összes papucsot elvitte,

ami nem lenne baj, csak annyi, hogy mikor próbáljuk tőle elvenni,

akkor mindig megharap, ami baj,

mert már annyi sebem van tőle,

hogy nem férnek rá az ujjaimra. (Lós Botond)

 *** 

Minden délután, mikor Anyáék hazaérnek,

a háziról s a többiről mindig kikérdeznek.

Pedig nekem jól menne, erre mérget vehet!

Bár, amikor kikérdezi, egy kicsit dühös lehet.

A másik meg a csoki a spájzban,

ha eltűnik egy pislantásban!

Azt mondják: Fiam! Hát elhízol!

Dagadt vagyok így is, és még sincs itt disznóól!

Ha már úgyis itt tartok…

A szobámban gyakran rendet rakok

- van az vagy kéthetente,

de nekik nem jó ez se!

Néha magamtól megkérdezem:

Mit szabad tenni?

De a nagy kérdés, hogy

a felnőttek miért hidegeskednek ennyit?! (Lós Levente)

*** 

Amikor a tanárok hidegesek, akkor van a nagy baj,

egy szempillantás, és a dolgozat találkozik a paddal.

Azt hinném, hogy csak álmodom, de sajnos nem,

mert a dolgozat landolt a kezemben.

Azt mondták, tollat elő, és max. öt percet kaphatok,

de ekkor a tanár visszavette a lapot.

Nagy kő esett le ekkor a szívemről,

mert fogalmam sincs, hová lett Petőfi a könyvemből… (Tárczy Gábor)

 ***

A felnőttekkel az a baj, hogy amikor hidegeskednek,

akkor idegesek, és ez nem jó.

Mert akkor mindenért leszidnak.

De aki másnak vermet ás,

az maga esik bele. (Név nélkül)

*** 

Forró nyárban ne hidegeskedjünk, a hőségben jól jön egy kis víz. Ebből a gondolatból születtek az alábbi versek:

Angyalok teremtették ezt.

Melegben sokat segített.

Bennünk, mindnyájunkban ered,

H2O a neved.

Forróságnak ellenszere,

Szilárdan megmenthet minket.

Ízzel vagy nélküle mehet,

Hidegen, jégkrém vagy jég – mindegy. (Angel Zsombor)

***

Víz, víz, kell a víz!

Szomjúság mint a söprő botrány,

Érzés: mint a jövő halál.

A víz olyan, mint  a bor,

Gondolkodásomban erősen segít.

Míg e hőség felzabál,

A vizet te elhozád.

Verde lesz a kedvencem.

Verde, Verde, légy velem! (SomárΠ)