Ritkán érzek így...

Nem érzek már

Mióta az a lány

Elhagyott engem

Bánatba estem

Ritkán érzek így...

Összetörte szívem

Lelkem meghalt

De jöttél te csoda lány

És újra érzek érzem

Ritkán érzek így...

Szívem újraélesztetted

Lelkem megjavítottad

Fekete hajad elvarázsolt

Mosolyod magával rántott

Ritkán érzek így...

Csókod bárcsak ajkamon lenne

Akkor boldog lennék végre

Boldog lennék én végre

Ha kezedet kezemben érzem

Ritkán érzek így...

Nem merem elmondani

Nem tudom megcsinálni

De csak annyi hogy szeretlek

Szeretlek én téged de félek

Ritkán érzek így...

Félek szívem elreped

Lelkem széthasad

Össze vagyok zavarodva

Félelem vagy igaz szerelem ?

Ritkán érzek így...

Szívem mondja szeressek

Eszem mondja féljek

Nem tudom kire hallgassak

De azt hiszem a szívemnek hiszek

Ritkán érzek így...

Szívemre hallgatok még egyszer

És újra szerelembe esek

Szerelembe esek én veled

Mert te vagy nekem az élet

Ritkán érzek így...

Szerelembe esek

Hogy kiteljesedjek

Elmondom neked versem

És soha többé nem látlak téged

Ritkán érzek így...

(Szerzőnk egyelőre inkognitóban szeretne maradni.)

A kép forrása: ITT

Különös játékba fogtunk  mai szakkörön. Külön feladatot kaptak a fenti vers közös elemzése után a fiúk és a lányok. A fiúké volt az egyszerűbb: kötetlenül írhatnak bármiről, csak szerepeljen benne a refrénszerű sor: Ritkán érzek így...

A lányok? Nos, ki-ki elképzelt magának egy lovagot, akitől kaphatta a verset, s megírta a saját  válaszversét. Természetesen nem tudták, ki a tanulmányozott mű szerzője, tehát nem neki írtak igazából. 

Három vers készült el időre, az elsőnek egy fiú, a másik kettőnek lány a szerzője. Amint letisztázzák a többiek is a versüket, begépelem azokat is.

Ritkán érzek így… 

Szerelmem 

A szerelem, mi elkábít,

a szerelem, mi elhódít

mindig. Érzem, s akarom,

de ritkán érzek így.

Amikor akarom, szívem felrakom.

Mikor látom, agyam elszakad.

Mindig érzem, akarom,

de ritkán érzek így.

Már nem bírom!

Szerelmemért,

a Burger Kingért.

De nem ritkán érzek így. (SomárΠ, a szerelembáró)

 ***

Ne félj, szívem

elmondani, mit érzel.

Örülök ennek a hírnek,

versed lelkem megmelengette.

Ritkán érzek így…

Megjavítom, mi eltört benned,

és mindig itt leszek neked.

Érzéseim ugyanazok, miket

próbálsz eltitkolni nagyon.

Ritkán érzek így…

Nem mondtam, mit érzek,

féltem, ebből nagy vitánk lesz,

nem hagylak el sosem, édesem,

és tudd, nagyon szeretlek.

Ritkán érzek így… (Név nélkül)

 ***

Érted érzek így

Szíved újraélesztem

Lelked megjavítom

Ahányszor várod

Annyiszor rád mosolygom

Érted érzek így…

Csókom lehet ajkadon

Ahogy csókod magamén

Foghatom kezedet

Állhatok melletted

Érted érzek így…

Ne félj szerelmem

Szeretlek megmentelek

Szíved összeteszem

Lelked megragasztom

Érted érzek így…

Hallgass szívedre

Én is enyémre

Hallgass rám

Minden rendben lesz

Érted érzek így…

Elmondtad versedet

El is fogadtam szerelmedet

Ha többet nem is találkoznánk

Szívemben örökre velem maradnál

Érted érzek így...  (Név nélkül)

***

Megérkeztek az újabb versek, örömmel prezentálom őket. Előbb két fiúét, majd egy kislányét. Megismétlem: a lányok egy kitalált személynek írtak, hiszen nem ismerik az eredeti vers szerzőjét.

régen nem volt ilyen szép napom, ritkán érzek így…

régen nem sütött így a nap, ritkán érzek így…

régen nem voltam a tavon, ritkán érzek így…

rég nem horgásztam, ritkán érzek így…

rég nem jönnek a halak, ritkán érzek így…

régen nem volt kapásom, ritkán érzek így…

régen nem fogtam ilyen szép halat, ritkán érzek így… (Tárczy Gábor)

***

Mióta nem találkozom veled olyan sokat, mint eddig,

Néha elszomorodom, hogyha arra gondolok,

Nem találkozunk többet.

Ritkán érzek így…

De amikor visszagondolok arra, hogy régebben milyen jókat szórakoztunk együtt,

És amikor megfordul a fejemben a gondolat, hogy visszajövünk egyszer ide nyaralni, és ismét találkozunk…

Ritkán érzek így…(Név nélkül)

***

A sorokat olvasva a könnyeim folytak,

A betűk egyre jobban összemosódtak előttem,

Azt hittem – én naiv –, hogy ezt már évekkel ezelőtt lezártam magamban,

Most mégis, mintha egyszerre szeretnél,

Ugyanakkor kést forgatnál a szívemben,

Ritkán érzek így…

Hirtelen ugrott be minden,

 A mosolyod, a hangod, az egész lényed,

Mikor csak néztem, hogy nevetsz vagy épp rossz a napod,

Ahogy nap mint nap őrlődtem, beszéljek-e veled,

Ahogy minden nap utáltalak, ugyanakkor szerettelek is egyszerre,

Azóta is… Ritkán érzek így…

Az érzések csak kavarognak,

Érzem, ahogy szívem egyre gyorsabban ver,

Szeretni akarlak, de félek,

Félek, hogy nem fogok tudni tiszta lappal kezdeni,

Ritkán érzek így…

Félek, hogy a régmúlt kétségei újra belengik a napot,

Félek,  hogy neked a szavak nem ugyanazt jelentik, mint nekem,

Mégis szeretném…

Szeretném hallani a hangod, látni a mosolyod,

Szeretnélek megölelni csak úgy, mikor nem vagyok jól.

Ritkán érzek így…

Szeretném, ha megbízhatnék benned,

S szeretném, ha megbízhatnál bennem,

Szeretném, ha egymás mentsvárai lennénk,

Szeretnék csak annyit mondani most neked:

„Sem előtted, sem utánad ez nem lesz ilyen őszinte: Szeretlek”

S ezt érzem igazán

Ritkán… (Név nélkül)