Kell egy csapat – mondta Minarik Ede, a mosodás a Régi idők focija című filmben.

Nos, a képen látható gyerekek nem alkotnak klasszikus csapatot, de van egy közös szenvedélyünk: a kortárs irodalom. A kemény maggal már másfél éve találkozunk hetente egyszer, a többiek szeptemberben csatlakoztak. Páran nem tudtak ma eljönni, sajnálom, mert nagyon szeretek ilyen csoportképeket készíteni.

Mit is csinálunk péntekenként a hetedik (!) órában? Kortársakkal ismerkedünk, egy-egy művet újra alkotunk, a magunk képére formálunk a téma, a kulcsszavak vagy formai jellemzők felhasználásával. Felolvassák otthon készült saját műveiket, meghallgatják a nekik szóló tanácsokat, kritikákat – nem tőlem, hanem egymástól.

A szakkörön mindenki tiszta lappal indul, nem számít, hogyan tanul vagy viselkedik délelőtt a tanórán. Csak a részvétel és az itteni teljesítmény számít. Nem, ez így rideg megfogalmazás. Csak a lelkükben rejlő kincs és az olvasás iránti szenvedély a fontos. Lenyűgöző, amikor egy-egy téma eltalálja őket, s be nem áll a szájuk. Itt mindannyian mélyen érzők és okosak. Az is, aki órán arrogáns. Az is, aki kéthetente szólal meg, addig csupán figyel, s látom rajta, ahogy magában válaszol a kérdésekre, csak még nem áll készen rá, hogy kimondja hangosan is a választ. De tudja. Nem lesz belőle költő vagy író, talán felnőttként könyvet sem fog majd gyakran a kezébe, de érti, mit jelent kiállni mások elé, s kitárulkozni egy-egy vers által.

A Kortárs, ahogy mi a szakkörünket hívjuk, egy sziget a közöny óceánjában. Pálmafák helyett Dragomán Györggyel, Szabó T. Annával, Vörös Istvánnal és Háy Jánossal. Ma Haász János volt terítéken. Soha nem elég az idő. Még lenne el nem mondott gondolat. S mindig van egy könyv kontra filmadaptáció, amit meg kellene beszélni. Mindig van egy újabb manga, ami szerintük igenis irodalom, majd meggyőződhetek róla magam is, csak keresnek egy megfelelőt, mert nem mindegy, egy felnőtt melyik által ismerkedik meg a műfajjal.   

Türelmesen kivárom a nekem való mangát. Soha rosszabb cenzúrát!

* A fotón a KORTÁRS Irodalmi Szakkör és Alkotókör tagjainak egy része látható 

2023. december 15.

Apa nadrágja 

Írta: Haász János 

A tetőn áll, vagyis fél lábbal a tetőn, a másik fél lábával nem is tudod, hol. A létrán talán, de lentről, a nappal szembenézve olyan, mintha valahol elveszne az a láb egy fénysugárban, mintha a fényben állna.

A kéményt rakja fel. Téglák a ház tövében, kötelek, a padláson egy gerendára csiga rögzítve. Néha lejön, bepakolja a téglákat egy kiszuperált talicskába. A kötél megfeszül, por száll le róla.

Erős. Hatalmas és erős. Izmok feszülnek meg a felkarján és az alkarján, amint a téglákat emeli. A hátán, a combján, ahogy a téglákat húzza a magasba. Sose leszel ilyen izmos, gondolod, a focipálya jut eszedbe, meg a tesiórák, futás a vár körül, kudarcok izzó emlékei.

Amikor lent van, látod, mennyire izzad. Félmeztelen, a hátán verejtékcsíkok. Az arca vörös, olyan vörös, mint a tégla. A homlokán egy malterfolt, a széle nyirkos. Ritkás haja csomókban áll.

Még nem tudod, hogy annyi idősen, mint ő volt akkor, épp ilyen ritkás lesz a hajad.

Még nem tudod, hogy annyi idősen, mint most vagy te, ő már nem él.

A tetőn áll. A téglák nyers, piros színéből torony emelkedik. Legyőzi a gravitációt, amiről nemrég azt olvastad, talán A világ és az emberben, hogy annak a törvénye mindenkire vonatkozik. A bűnözőkre is, kérdezted őt, nagyot nevetett, sárga fogak villantak a szájában, mindenkire – válaszolta. És ő most mégis legyőzi.

Feléd int. A garázs mellett gombfocizol a betonon. A spanyol válogatott az, mióta vágytál rá. A kapuban Arconada, a védelemben Camacho, de benne van Goikoetxea is, akit ilyen névvel nem lehet nem szeretni. Sosem adod ki a kezedből, azt mondtad. Kiabál valamit, nem hallod. Újra int, a létrára mutat.

Ledobod Santillanát, pedig épp 11-est lőne a németek ellen. Odaszaladsz.

Mászni kell. Mászni kezdesz. Mászni rossz, a gravitáció törvénye legyőzhetetlen. Rendben, ő legyőzte, de egy családban nem lehetnek ketten is, akiknek ez sikerül. Vagy mégis? Együtt lehettek törvényszegők? Ez erőt ad, mászni kezdesz.

Mindjárt a felénél vagy. A nap sugarai most teljesen körberagyogják, elvakít, ha ránézel. Örökre így marad a szemedben.

Leguggol, hogy közelebb legyen, hogy halld, amit mond. A nadrágját kéri.

Folytatás az eredeti megjelenés helyén: