Írta: Lós Levente

Esténként a városba érve bizony
Gyerekek ezreit elfogja az iszony,
Ugyanis mindegyik ismeri a mesét mostanra,
A csikimanó történetét minden ember tudja.

Nappal minden szép, pillangók, szivárvány,
Ám mikor nap lemegy, megjön ő, meg ám.
Alacsony termetű, zöld kis lény ő,
Anyja kobold volt, apja meg fürkésző.

Így élt minden gyerek, esténként remegve,
Ugyanis ő a rosszakat csikizte.
Egy közülük Bálint, ki nem volt jó gyerek,
Sőt mi több, élete a csínyek.

Már iskolába sem ment, fel lett függesztve,
Mert miatta ivott krétás kávét az Ilonka nénje.
Az igazgató hazaküldte, s előtte így szólt:
Elkap ma a csikimanó, jobb, ha nem alszol.

Bálint így is tett, fennmaradt egyész este,
A manót várta, hogy majd jól leüsse.
Hajnali háromkor Bálint már bóbiskolt,
Mikor BUMM! Az ajtó kitárult.  

Ott állt előtte a lény, Bálint reszketett,
A fiú úgy gondolta, hogy minden remény elveszett.
Ám ekkor hirtelen megtörtént a csoda,
- Édes fiam, Bálint! A manó ezt mondta:

- Sajnálom, hogy megijesztettelek téged,
Csak hát a többiek engem meg nem értenek.
Évek óta akarok velük barát lenni, de semmi,
Ezért az undokokat elkezdtem csikizni.

Bálintka megértette a manót és megsajnálta,
Hiszen neki sincsen sok barátja.
Beszélgettek még egy kicsit, közben sütit ettek,
Azután pedig jó barátok lettek.

- Hasonlítunk egymásra - Bálint így mondta,
A süti, amit ettek pedig apáé lett volna.
Volt is nagy hacacáré, mikor apuka felkelt,
Végig ordítozta az egész napos reggelt.

Így élték napjaikat, a két kis barát, együtt,
A csikimanó pedig a szekrénybe költözött.
A komák így élték életüket,
És most már ketten csikizték a rossz kisgyerekeket.

Illusztráció: Susann Brox Nilsen:

https://www.facebook.com/photo?fbid=10168726786295121&set=pcb.2416364625216906