Írta: Szabó Hanna

Bámulok hosszan a távolba

Minden egytől-egyig lángokba

Elég minden, porrá hullik

Felnézek s hangom elcsuklik

Látom hogy engem néz az égen

Belegondolok abba, milyen volt régen

Engem néz, sőt, csodál

Arrébb megyek, már ott áll a tónál

Most a partról hullámokkal babrál

Látom, hogy észre vesz, s sajnál

Könnyek futnak szemébe

Tekintetem ráesik öreg kezére

Már kéz a kézben állunk

A másik szavára várunk

Várjuk aggódóan a másik szavát

A szél gondtalanul lopja el az ő gondját

Megszólítom halkan és kedvesen

Ő már sírva néz rám, csöndesen

Szorosan, s határozottan ölel át

S tisztán lehet hallani szomorú hangját:

„Tudom, hogy minden este az eget szemlélve várod a papát"

Figyelem, ahogy egy madár a víz felett repked

„Tudd, hogy papa itt lesz veled"

Szavai nagyon is meghatóak

A csónakok egyre csak ringatóznak

Érzem, ahogy hajam felkapja a szél

Felkelő vihar minket meg nem kímél

Hangját egyre messzebbről hallom

Megint egyedül hagyott a parton

Illusztráció: Hannah Cole: https://www.hannahcole.co.uk/