Nagyapa

Írta: Szabó Hanna
Bámulok hosszan a távolba
Minden egytől-egyig lángokba
Elég minden, porrá hullik
Felnézek s hangom elcsuklik
Látom hogy engem néz az égen
Belegondolok abba, milyen volt régen
Engem néz, sőt, csodál
Arrébb megyek, már ott áll a tónál
Most a partról hullámokkal babrál
Látom, hogy észre vesz, s sajnál
Könnyek futnak szemébe
Tekintetem ráesik öreg kezére
Már kéz a kézben állunk
A másik szavára várunk
Várjuk aggódóan a másik szavát
A szél gondtalanul lopja el az ő gondját
Megszólítom halkan és kedvesen
Ő már sírva néz rám, csöndesen
Szorosan, s határozottan ölel át
S tisztán lehet hallani szomorú hangját:
„Tudom, hogy minden este az eget ...